Van Élet!

Nagyon nehéz másfél-két év van mögöttem. Mindenféle és fajta szempontból. Nincs az életemnek egyetlen szegmense sem, ami ne lett volna egészen apróra összetörve ez alatt az idő alatt. Most érzelmileg felszálló ágban vagyok, ezért szeretnék írni róla, nektek. Mind hasonlókon megyünk át! Hátha segítek valakinek felfedezni a remény legapróbb szikráját, ami továbbviszi őt a küzdelmeiben. Ha mást nem, azt, hogy nem vagy egyedül a csendedben! Megtérésemmel bekerültem egy közösségbe, amit megszerettem, olyannyira, hogy családomként tekintettem rá, és éltem benne, dolgoztam érte, mindenféle szempontból. Ez volt az én Jeruzsálemem. Nem volt tökéletes, semmi sem az, de én harcoltam érte, önmagam sem kímélve, hosszú időn át. A covid, mint minden egyéb helyen, itt is napvilágra hozta a már meglévő problémákat, és a közösség apró darabjaira hullott. Nagyon fájt, de itt még elég erősen élt bennem a remény, a hit, és Isten ígéretei, ahhoz, hogy a szívszorító szenvedés ellenére lassanként továbbmenjek...

A Vikingeket nézzük mostanában Zsoltival. Valamelyik nap volt egy jelenet, ami elgondolkodtatott. A nép emberáldozatot mutat be Odinnak. Igaz, hogy önkéntesekkel, de mégis, a halált dicsőítik, s nem az életet. Ahogyan csöpögött, folydogált a vér a kivégzett férfiak kezéről, arra gondoltam, hogy igen, az istenek ilyenek, vérszomjasak, de az ÉN Istenem más, nem ilyen, Ő a saját vérét adta: értem! Sokszor gondolkodom azon, hogy annyi vallás van a világon, miért pont az én hitem lenne az igazi? Elbizakodottság volna ezt gondolni jól megfontolt bizonyítékok, belső meggyőződés nélkül. Bennem vannak kételyek, mindig és mindennel kapcsolatban, ezért fontosnak tartom megvizsgálni és megfigyelni a dolgokat, és elhamarkodás nélkül várni a válaszokat a kérdéseimre! De számomra alapvető érv Jézus igazsága és egyetlensége mellett az, hogy NINCS más isten, aki nem királyként jött, hanem önmagát adta az emberért! Én ilyennek ismerem Őt. Irgalmas szívűnek. Hitéletem kezdeti kétségeiben meghatározó szer...